Egy egyszerű sós kálváriája

Van egy nagyon könnyű és isteni finom sósrúd receptem, aminek már hosszú ideje a csodájára járt az aki megkóstolta. Sok éve egy kolléganőmtől kaptam, igaz évekig nem sütöttem meg. Amikor kipróbáltam ez lett a család kedvenc sós rúdja. Sok variációban elkészítettem már, minden féle sajttal (füstölt, ementáli, parmezán, nagylyukú)

Gondoltam gyorsan összedobok egy adagot, hiszen már nagyon régen készítettem és igazán jól esett volna.

A szokott módon elkészítettem, viszont az eredmény más lett, mint vártam. Ekkor szembesültem vele, hogy bizony itt külhonban sem a liszt, sem a margarin nem a megszokott. A sajt nem lehet a hibás, hiszen  a sajt hazájában ez nem okozhat gondot.

Nem tudtam, hogy mi, de valami nem az igazi. Így- mivel én soha nem adom fel- újrasütöttem egymás után többször is. Váltogattam a lisztet, a margarint külön-külön és egyszerre is....

 

Történetem dióhéjban

Mindig is szerettem sütni-főzni. A családban- nagymamán után- minden szerénység nélkül mondhatom, hogy- én tudok a legfinomabbakat sütni. Ráadásul erősen édességfüggő is vagyok, ezért soha nem okozott gondot egy-egy sütit "összedobni" néhány perc alatt. 

Néhány hónapja külföldre költöztem és költözéssel járó stressz levezetésének egyik legjobb módja volt, ha eszem egy kis édességet :-) Itt Hollandiában rengeteg kész süteményt, édességet lehet kapni és nagy részük valóban nagyon finom.

Miután berendezkedtünk a főzés mellett lassan-lassan visszatért az életembe a süteménykészítés is. Mivel vágytam a régi kedvenc ízekre így elsősorban a gyermekkoromban is készített sütiket készítettem. Családi összefogással jutottam hozzá a mamám által írt, otthon féltve őrzött receptekhez. 

Választásom először a kókuszkockára esett.

Mamám receptje nem igazán olvasható és elírás is van benne, de megtippeltem a helyes összetevőket.

Az eredmény: fenséges, igazán csokis, pihe-puha kókuszkocka lett.